Párizs szimbolikus győzelme

Párizs szimbolikus győzelme

Nem volt elég a párizsiaknak az, hogy London megszerezte városuk elől a 2012-es olimpiai játékok megrendezésének a jogát, egy francia magánszemély bejelentéssel élt a „Paris 2016”, „Paris 2020”, „Paris 2024” és a „Paris 2028” védjegyekre, valamint regisztrálta a „paris2016.com”, „paris2016.fr”, „paris2020.com”, „paris2020.fr”stb. webcímeket A kialakult jogvitát csak egy bírósági ítélet tudta lezárni.

Párizs vezetése és a Francia Olimpiai és Sport Bizottság (CNOSF) nem törődött bele, hogy a fenti megjelölések használatára egy magánszemélynek legyen kizárólagos joga, ezért keresetet nyújtottak be 2005 végén a védjegyek igénylője és a domain nevek használója ellen, szerintük ugyanis Mr. Gilbert a fenti magatartásával bitorolta a CNOSF „Paris 2012” védjegyét.

Az ítélet

A párizsi elsőfokú bíróság 2007. március 14-én – helyt adva a kereseti kérelemnek – Mr. Gilbertet elmarasztalta védjegybitorlás miatt. Az ítélet indokolása szerint az olimpia játékok megrendezésére pályázó városok saját neveiket a szokásjog szerint egészítik ki azzal az évvel, amelyben a játékok megrendezése esedékes. Ennek megfelelően egyébként a CNOSF 2003 januárjában igénylést nyújtott be a „Paris 2012” francia nemzeti védjegyre.

A bíróság megsemmisítette Mr. Gilbert védjegyeit is, a francia szellemi alkotások jogára vonatkozó törvénykönyv rendelkezései alapján. A bíróság döntésében azt is mérlegelte, hogy a sajtó már évekkel korábban cikkezni kezdett arról, hogy a 2012-es olimpiát Párizs is rendezhetné, és ezek a megjelenések gyakran tartalmazták a „Paris 2012” kifejezést. A bíróság szintén kiemelte, hogy a játékok bevételének jelentős részét képezik a különböző védjegyek használatából származó licenszdíjak. A bíróság, ugyanezen indokolásra hivatkozással, a domain nevek regisztrációját is tisztességtelennek minősítette.

A bíróság a „Paris 2016”, „Paris 2020”, „Paris 2024” és „Paris 2028” védjegyek, illetve domain nevek regisztrációját is a CNOSF „Paris 2012” védjegyének bitorlásaként értékelte, mert szerinte egyfelől fennállt az összetéveszthetőség veszélye a fogyasztók oldalán, másfelől a fenti megjelölések használata jellegbitorlást is megvalósított.

A bíróság végül azt is megállapította, hogy a „Paris” szó regisztrációja és használata negatív fényben tüntette fel a francia fővárost. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján ugyanis nem lajstromoztathatók olyan védjegyek, illetve nem regisztráltathatók olyan tartománynevek, amelyek korábbi jogokat, különösen pedig helyi önkormányzatok jogait sértik.

A bitrolónak fizetnie kell

Ami a jogkövetkezményeket illeti: a bíróság Mr. Gilbertet arra ítélte, hogy a CNOSF-nek 5.000 Euró kártérítést fizessen meg a jogellenes regisztrációk miatt, illetve további 5.000 Eurót is fizessen a bitorlás miatt. Mivel azonban a peresített védjegyek tényleges használatára aligha kerülhetett sor, Párizs városa felé Mr. Gilbertet csupán egy Euró megfizetésére kötelezték.

A Párizsi Ítélőtábla egyébként egy 2004 októberében elbírált ügyben tisztességtelen versenycselekmény miatt elmarasztalta a „Paris 2000” védjegy bejelentőjét is, aki egyben a „paris2000.info” domain nevet is regisztráltatta.

Forrás: Juriscom.net, Brad Spitz

menu
menu